Amikor a vér megbetegszik

A vér betegségei önálló betegségek lehetnek, gyakran azonban más betegségre utalnak. Ne vegye félvállról a tüneteket!

A vér látja el oxigénnel és tápanyaggal az emberi szöveteket. A vér 50–55 százalékát a vérplazma teszi ki, amely 90 százalékban vízből áll, a maradék 10 százalék egyéb anyag: glükóz, hormonok, enzimek, ásványi anyagok, bomlástermékek és különböző fehérjék: albuminok, fibrinogén (fontos szerepe van a véralvadásban), alfa- és bétaglobulin, ezek szállítják a zsírokat, pl. a koleszterint, a gyulladásos betegségek leküzdésében segítő gammaglobulin. A maradék 45–50 százalékot specializált sejtek alkotják:

• a vörösvérsejtek vagy más néven vörösvértestek, eritrociták: mintegy 3 hónapig élnek, az oxigént szállítják,
• a fehérvérsejtek, leukociták csak rövid ideig, 76 óráig élnek, az immunrendszer részét képezik,
• a vérlemezkék, trombociták csak 4–7 napig élnek, a véralvadásban van szerepük.

Véradás esetén ez egyáltalán nem érvényes, éppen ellenkezőleg: alaposan meg kell vizsgálni, mert különben akár drámai következménye is lehet. Az emberen végrehajtott vérátömlesztést állati kísérletek előzték meg. Emberek között vérátömlesztéssel először Matthäus Purmann német orvos próbálkozott 1668-ban. Kísérleti alanya három katona volt. A kísérlet azonban – akárcsak más esetekben – rosszul végződött. E területen áttörést csak a vércsoportok felfedezése hozott.

1900-ben Karl Landsteiner német orvos a vörösvérsejtek kicsapódása, agglutinálódása alapján ismerte fel a vércsoportok létezését. Landsteiner azonban csak három vércsoportot fedezett fel, a negyedik, aránylag ritka AB vércsoport felfedezése Jan Janský nevéhez fűződik. Ő volt az első, aki a csomósodás, agglutinálódás alapján négy vércsoportot különített el (A,B,0, AB). A vérátömlesztéskor ügyelni kell arra, hogy a véradónak és a vért kapónak azonos legyen a vércsoportja, és ezt ellenőrizni kell. Ha a beteg nem megfelelő vércsoportú vért kap, hemolízis lép fel nála, azaz a vörösvérsejtek szétesnek.

További jelentős lépés volt 1939-ben az Rh-faktor felfedezése. Vérátömlesztéskor a nem megfelelő Rh-antigén életveszélyes állapotot okozhat. Ha az anya és a magzat vére az Rh-faktor tekintetében eltérő, az anyai antitestek szüléskor hemolízist idézhetnek elő a magzatban.

Mit jelent azonban a vércsoportokra bontás? A vércsoportot a vörösvérsejtekben található markerek, antigének határozzák meg. Ezek lehetnek A, B vagy AB, esetleg 0 típusúak. A vérplazma a vörösvérsejtek bizonyos antigénjei elleni ellenanyagot tartalmaz. Így az A vércsoportba tartozó személy vérplazmája a B antigén elleni ellenanyagokat tartalmaz. Azonos típusú antitestek és antigének találkozásakor (pl. ha a B-vércsoport béta-antigénje találkozik az A-vércsoport béta-antitestjeivel), a reakció nyomán a vörösvérsejtek kicsapódnak, agglutinálódnak.

• A vércsoport: a vörösvérsejten A-antigén van, a vérplazmában viszont béta-antitestek vannak
• B vércsoport: a vörösvérsejten B-antigén van, a vérplazmában pedig alfa-antitestek.
• AB vércsoport: a vörösvérsejten A és B antigének vannak, a plazma viszont nem tartalmaz antitesteket.
• O vércsoport: a vörösvérsejten nincsenek antigének, a plazmában anti-A és anti-B antitestek vannak.

A leggyakoribb vérbetegségek

A kassai hematológiai és transzfúziós rendelőben dolgozó Beáta Beňová hematológus szerint ezek közé tartozik elsősorban a vérszegénység (anaemia). Ezt a betegséget a vörösvérsejtek és/vagy az oxigént szállító hemoglobin mennyiségének a csökkenése jellemzi. A vérszegénységben szenvedő betegeknek ezért számos, több szervrendszert is érintő panaszai lehetnek (pl. légszomj, ájulás, erős szívverés, izomgyengeség, hajhullás stb.)

Ennek oka többféle lehet: vashiány (a reproduktív korban levő nők esetében) fokozott vasvesztés, a vas nem megfelelő felszívódása a bélrendszerben, túlzott vasürítés, erős menstruációs vérzés, B 12-hiány (nem megfelelő felszívódása a bélrendszerben, csökkentett bevitel). További oka lehet a vörösvérsejtek gyors szétesése, esetleg az, hogy a csontvelőben kevés vörösvérsejt képződik.

Oka lehet a nem megfelelő összetételű étrend

Az orvosnő szerint a vérszegénység kialakulása tekintetében kockázatot jelent a vegetariánusokat jellemző húsmentes étrend, a kevés cékla, hüvelyes, levélzöldség, petrezselyem, feketeribizli, brokkoli evése.

A vérszegénység nem okvetlenül jár jellemző tünetekkel, gyakran az alábbi tünetek figyelhetők meg:

• sápadtság,
• fáradtság,
• gyengeség,
• fizikai megterhelés esetén légszomj,
• erős szívverés,
• szédülés, ájulás,
• a bőr és a kötőhártya sárgás elszíneződése.

”Ezért az emberek nem gondolnak vérszegénységre, hanem valamilyen szervi elváltozást keresnek, s elfelejtkeznek arról, hogy elég egy egyszerű vérvizsgálatot végezni” – mondja a doktornő. Az általános tesztek nem okvetlenül mutatják ki a vérszegénységet, a betegség rejtett formában is jelen lehet.

Ha tehát a beteg a fenti panaszokkal jelentkezik, az orvosnak többféle olyan jelet is kell keresnie, amelyek bizonyítják a vérszegénység tényét. A doktornő szerint a vérszegénység tünetei más betegség tüneteivel is azonosak lehetnek, ezért ha a vérszegénység gyanúja merül fel, laboratóriumi vizsgálatot kell végezni.

A vérszegénység nemcsak önálló betegség lehet, más komoly betegséget is jelezhet, ilyen lehet például valamilyen daganat vagy fekély.

Vérrögképződés

Napjainkban egy további gyakori vérbetegség-típus a tromboembóliás betegségek. Ezek esetében rendszerint a bal láb visszereiben vérrögök (thrombus) alakulnak ki, amelyeket a véráram más szervekbe is eljuttathat, így például tüdőembóliát okozhatnak.

A doktornő szerint vérrögök a frissen műtött betegekben alakulhatnak ki, de oka lehet a hosszan tartó immobilitás is. ”A gondot az jelenti, hogy a tromboembóliás betegség minimális provokáló tényező hatására fiatal, teljesen egészséges emberekben is kialakulhat, például nők esetében hormonális fogamzásgátló szedése esetén vagy fiataloknál hosszabb utazáskor” – mondja Beáta Beňová.

Megelőzési lehetőségek:

• aktív mozgás
• elegendő folyadékbevitel,
• ha légszomj, atipikus mellkasi fájdalom vagy egyoldali végtagduzzanat lép fel, otthon első választásként Anopyrint vagy Ibalgint vehetünk be. Minél előbb menjünk el azonban orvoshoz.

A veleszületett trombózishajlam hematológiai vizsgálattal kiszűrhető, megfelelő megelőző módszerekkel a beteg kivédheti a betegség kialakulását.

A vér és a rák

A megbetegedések nem kis hányadát a vér daganatos betegségei teszik ki. Gyermekeknél leggyakrabban az akut limfoid leukémia fordul elő. A csontvelőben csökken az egészséges sejtek – így a fehérvérsejtek – termelődése, helyettük nagy számban termelődnek működésképtelen fehérvérsejtek, ezek védekező funkciója nem megfelelően fejlett. A gyermekek ezért gyakran kapnak fertőzéseket, vérszegénység alakul ki náluk, a vérlemezkék elégtelen termelődése következtében pedig vérzések jelentkeznek.

Mikor keressük fel az orvost?

• ha gyermeknél visszatérő fertőzések jelentkeznek, s antibiotikumot kell szedenie,
• ha azt látjuk, hogy egyre gyengébb,
• ha fogy vagy nem hízik,
• ha nyálkahártyája sápadt, vérszegény, sérülés nélkül, spontán vérzés alakul ki nála,
• ha a nyirokcsomói megduzzadnak.

”Nem kell azonban azonnal megijedni – mondja a doktornő –, hiszen ezek a tünetek krónikus fertőzésre vagy autoimmun betegségre is utalhatnak, a tüneteket azonban nem szabad félvállról venni.”

Idősebb korban a krónikus limfoid leukémia a leggyakoribb. Ebben az esetben a csontvelőben, a nyirokcsomókban vagy nyirokszövetekben működésképtelen fehérvérsejtek felszaporodásáról van szó.

A hematológus szakorvos szerint erre a betegségre jellemző, hogy a betegek sokáig élnek, de ”rossz” vérképpel. ”A beteg panaszmentes, s nincs szüksége agresszív terápiára sem, ha azonban a betegség súlyosbodik, a mai orvostudomány már megfelelő terápiás módszerekkel rendelkezik, amelyek meghosszabbítják a beteg életét, és javítják életminőségét.”

Vérmérgezés

Ezzel a fogalommal valószínűleg valamennyien találkoztunk már. Az emberek rendszerint azt gondolják, hogy vérmérgezés sérülés, kigyómarás vagy rovarcsípés következtében alakul ki. A szepszis mindig életet veszélyeztető állapot. Az ilyen beteg vére tele van baktériumokkal vagy különböző toxinokkal.

A doktornő szerint a gondot az okozza, hogy a fertőzés nem egy szervre korlátozódik, ahol először megjelent, hanem a vér révén az egész testben szétterjed. A fertőzés leggyakrabban az emésztőrendszeren keresztül támadja meg a szervezetet: az ételben levő káros anyagok, baktériumok, penészgombák, toxinok a sérült bélnyárkahártyán, tehát a természetes védőgáton keresztül jutnak a szervezetbe.

Azok veszélyeztettek elsősorban, akiknek sérült a természetes immunitása, a hematológiában az olyan betegek, akiknek alacsony a fehérvérsejtszámuk; de veszélyeztetettek a gyengébb immunrendszerrel rendelkező betegek: a gyermekek, az időskorúak, s a cukorbetegek.

A kórokozóknak utat nyithat a húgyhólyag vagy a légzőszervek nyálkahártyája, s gyakran a sérült bőrfelület is (égési és egyéb sebek).

Milyen tünetei vannak a vérmérgezésnek? Beáta Beňová szerint a szepszis tünetei egyénenként változóak lehetnek, leggyakrabban az alábbi tünetek lépnek fel:

• láz,
• hidegrázás,
• extrém gyengeség,
• izomgyengeség,
• cserepes ajkak,
• szapora szívverés; ez jól érzékelhető, ha a csuklón mérjük a pulzusszámot,
• gyakran a kórokozó által mnegtámadott szervekben jelentkeznek a tünetek, ilyen a hasmenés, a hasi fájdalom, a hurutos köhögés, a légszomj, vizeléskor az égető érzés, a deréktáji fájdalom.

A betegség akkor válik veszélyessé, ha esik a vérnyomás (80/50 alá), felgyorsul a pulzus (90/perc felett), szapora a légzés (20/perc felett), nem sérülés, baleset okozta spontán vérzés jelentkezik a bőrön és nyálkahártyán.

A fertőzés és a szervezet védekező reakciója hatást gyakorol az érfalra, az erek kitágulnak, csökken a vérnyomás, gyorsul a szívverés, az erek belsejében beindul a vér alvadása, ez a folyamat ”felemészti” a véralvadásért felelős anyagot, s a beteg ezért vérezni kezd.

A doktornő így írja le a további folyamatot: a szervezetben ”káosz” alakul ki, s azok az anyagok, amelyek funkciója éppen a szervezet védelme volna, a szervezet ellen fordulnak. Ilyen esetben azonnali szakszerű orvosi beavatkozásra van szükség.

”Senkinek sem ajánlom, hogy a szepszist otthon, gyógynövényekkel, a seb kiszívásával, kimosásával, homeopátiás szerekkel kezelje. A beteget melegen kell tartani, sok folyadékot kell neki adni, csökkenteni kell a lázát, s minden esetben konzultálni kell orvossal” – hangsúlyozza a doktornő.

A kezelés keretében minél előbb el kell a szervezetből távolítani a káros anyagot, például mérgezés esetén gyomormosást kell alkalmazni, gyulladásos folyamatoknál pedig olyan célzott antibiotikus kezelést, amely megszünteti a gyulladás forrását. A kezelés célja másrészt vérkeringés és a szívműködés támogatása, a véralvadási zavar kifejlődésének megakadályozása.